02.03.

Az a bizonyos nap...

Ma mesélném el azt, hogyan is tudtam meg, hogy a nővérem rámtalált. Délután 4 fele lehetett, mert emlékszem, hogy feküdtem az ágyamon, zenét hallgattam és tudtam, hogy nemsokára mennem kell edzésre mikor egy váratlan üzenetet kaptam. Igazság szerint csak meglepő volt, mert az egyik sulitársam írt rám akivel eddig ha egy szót is váltottam. Szimplán rám írt, hogy szia:), én erre visszaírtam neki és jött egy érdekes kérdés. Kaptam-e egy üzenetet e-mailben egy bizonyos személytől. Itt nevet írt ugye, de nem akarok személyesíteni senkit sem. Mondtam neki, hogy pillanat megnézem. A személy amúgy az volt aki az örökbe fogadásomat intézte a csecsemőalapítványnál. Először arra gondoltam, talán ő a lánya és azért írt, hogy olvassam el. Az alapítványos nő az üzenetben boldog születésnapot kívánt és érdeklődött hogy vagyok. Csodálkoztam mert ha esetleg nem tudtam volna, hogy örökbefogadott vagyok akkor mit szóltam volna egy csecsemőalapítványos üzenethez...na mindegy. A lényeg, hogy visszaírtam a lánynak, hogy igen megkaptam az e-mailt. Erre mondta, hogy van egy barátja akinek meg van egy nagyon jó lány barátnője akinek segítségre lenne szüksége. Írtam neki, hogy persze segítek de hogyan és miben tudnék. Írta, hogy ide én kellenék mert az a lány nagyon kivan idegileg, mert az a lány az én nővérem. Felfoghatatlan sokk ért engem, nem tudtam mit mondjak. Ellinkelte a nővérem, megnéztem és csak bámultam leesett állal, hogy úramisten mennyire hasonlítunk. Erre annyit írtam neki, hogy el kell mennem edzésre, de utána feltétlenül írok a testvéremnek. Anyu nem volt itthon, úgyhogy muszáj volt felhívnom az unokatestvérem, mert nem bírtam ezt így magamban tartani. El se akartam hinni, kérdezgettem tőle, hogy szerinte ez lehetséges-e, meg minden hasonló gyökér kérdést. Mielőtt elindultam volna, még ránéztem az adatlapjára és csak néztem néztem...második gondolatom az volt, hogy na ő valami nagy rapper én meg rocker, de mivel imádom ha valaki képvisel egy stílust úgy gondoltam ebből nem lesz nagy baj. Végül odaértem edzésre és egész végig ezen pörgött az agyam. Alig vártam, hogy hazaérhessek elmondhassam anyunak a barátaimnak és írhassak végre a nővéremnek. Anyuék pont akkor értek haza amikor én, rögtön mondtam is neki és szinte el se tudta hinni, hogy ez megtörténhet. Nagyon örült, hisz mindig is mondtam neki, hogy szeretném megtalálni a testvéreimet. Felmentünk a szobámba és neki is megmutattam a képeket róla facebookon. Alig akart hinni a szemének mennyire durván hasonlítunk egymásra a nővéremmel. Rögtön ráírtam és izgatottan vártam válaszát. Eközben a legjobb fiúbarátom is megérkezett, mindig át szokott jönni hétfőnként. Ő sem tudott nagyon szóhoz jutni a hír hallatán, egyszerűen csak örült neki. Ezután a legjobb barátnőmnek is elmondtam. Hasonló reakciója volt neki is. Több embernek nagyon nem tudtam leírni, mert nem sokan tudtak az örökbefogadásról és így nehéz lett volna nekik elmagyarázni. A nővérem visszaírt és már akkor éreztem, hogy ez valami csodának a  kezdete. Egész este beszélgettünk, hiába volt itt a haverom ha percenként válaszoltam neki akkor már sokat mondok. Kiderült, hogy rengeteg mindenben hasonlítunk a nővéremmel, ami annyira király érzés, Kivéve egyben és az az a zene. De nagyon örültem, hogy legalább a rapp az, amit szeret. Én nem vagyok híve ennek a zenestílusnak, de úgy gondolom ez a legkifejezőbb műfaj a rock mellett. És így folytatódott tovább az esténk, mindenről beszéltünk szó szerint mindenről. Csak gondoljatok bele, ti miről beszélnétek hasonló esetben?! Később megtudtam anyától, hogy neki is írt már Réka. Igen, így hívják a nővérem. Csak anyu nem látta az üzenetet, de először őt kereste fel. Olyan jó érzés volt tudni, hogy ennyit keresett. Rossz is volt mert tudtam, neki az nem volt jó időszak, de az hogy nem adta fel és megtalált, az a legjobb. Utána megtudtam, hogy vasárnap jönnek le hozzánk. Annyira vártam már. Szerdára esett másodika úgyhogy nem kellett sokat várnom...